2014. január 29., szerda

5. rész

Féltem, hogy nem fognak befogadni és nagyon bunkók  lesznek. Na de mivel későre járt ezért  megpróbáltam elaludni. Másnap reggel fél 6-kor keltem mert már nagyon izgultam. Rákerestem a gépemen az iskola honlapjára az órarend miatt. Összeszedtem a könyveket, betettem a táskámba őket és leültem a kanapéra átgondolni a dolgokat, hogy hogyan tovább. 20 perc üldögélés után anya bejött, hogy szóljon
-Készen van a reggeli! Gyertek le!-kiabálta
Kinyitottam az ajtóm és kikiabáltam neki
-Pillanat és megyek csak felöltözök!-kiabáltam vissza
-Rendben!
Kinyitottam a szekrényemet és megtorpantam előtte.Nem tudtam eldönteni, mit vegyek fel!Kiszedtem 3 összeállítást de egyik sem tetszett.Visszadobáltam mindet a szekrénybe és kivettem egy másikat ami tökéletes volt.
(ezt vettem fel egy natúr sminkkel)
Gyorsan leszaladtam az étkezőbe és leültem az asztalhoz Claire mellé.
-Claire! Mit csinált anya reggelire?-kérdeztem tőle, szerencsére ő is tud magyarul  5 éves létére
-Nem tudom! Azt mondta meglepi lesz!  Meglepi reggeli az első iskolai napod örömére-mondta izgatottan
-Ó értem.-mondtam neki mosolyogva mire anya 2-2 fehér  tányérral jött oda az asztalhoz és mindenki elé tett egyet. Nem volt valami nagy adag de nagyon jól nézett ki annak ellenére ,hogy nem tudtam mi az csak azt, hogy valami hal.



-Ú anya ez nagyon jól néz ki de...mi is ez?-kérdeztem 
-Csak kóstold meg! Az nem fontos, hogy mi csak az, hogy ízlik-e-mondta mire nekilátott a rejtélyes reggelinek 
-Rendben -megkóstoltam de nem jutottam előrébb mert még mindig csak annyit tudtam róla, hogy hal, de annak ellenére istenien finom!
Mindenki megette a reggelit, én gyorsan beszaladtam a szobámba fogat mosni és indulásra készen álltam.Két kocsival indultunk útnak. Én anyával mentem mert az ő munka helye arra volt ahol a suli Clairt meg Paul vitte oviba.
10 perc kocsikázás után megérkeztünk. Nagyon szép volt az új sulim. Már mindenki a termében volt mert nem láttam senkit az iskola folyosóin ahogy benéztem az ablakon. Elbúcsúztam anyától és beléptem a kapun. Találkoztam egy középkorú férfivel aki valószínűleg a gondnok lehetett mert olyasmi ruhában volt. Megkérdeztem tőle, hogy merre találom a 62-es termet. Az útbaigazítás után elindultam a terem felé és mikor az ajtó elé értem megtorpantam.Nem tudtam mi vár bent. Meghallottam a csengőt és nem mertem bemenni. Hirtelen meghallottam egy férfi hangot ahogy a nevemet mondja. Hátranéztem és egy öregebb férfi állt mögöttem. 
-Igen én vagyok uram -mondtam neki mosolyogva
-Az osztály főnök vagyok-vágta rá-Gyere bekísérlek úgy is osztályfőnöki óra lesz-mondta miközben nyitotta az ajtót.Én csak mentem utána mire megláttam az új osztályomat. Ahogy ránéztem egy-egy emberre láttam rajta, hogy milyen és mit gondol rólam.
-Gyere! Mutatkozz be aztán ülj le egy szabad asztalhoz!-mondta az osztályfőnök
-Sziasztok!Adél  Delon vagyok, 17 éves és Magyar országról költöztem ide.-mondtam kicsit félénken és leültem az egyetlen szabad padba.



Christine

Isabelle

Aliz

Camille

Brigitte

Rosalie


Odette

Nathalie

Adam

Kevin

David

Noah

Bryen

William

Louis


  
és Én

Velem együtt 16-an vagyunk. Nem egy nagy létszámú osztály az biztos. Egyből összebarátkoztam Isabellel és Louissal, akik unokatestvérek. De akarva-akaratlanul szereztem ellenségeket is... Brigitte Christine és Camille nem valami kedvesek. Gondolom ők  a "nagymenők" hiszen pompon lányok és lenéznek mindenkit. Még Alizt is akit folyton ugráltatnak ő meg csak megy utánuk. A fiúk között is vannak eléggé bunkók... Bryen Brigitte barátja és a foci csapat kapitánya, Cammiláé pedig Noah aki szintén játszik a focicsapatban és eddig a legbunkóbb fiú akit valaha is ismertem. William eléggé furcsának tűnik , bár semmit nem tudok róla csak azt amit Noah mesélt. Adam, Kevin és David normálisak...róluk is alig tudok még valamit. Odett folyton boldog és mindig mosolyog. Brigitte  és Rosalie szinte még egymásra sem néznek. Ha mégis összetéved a tekintetük akkor szinte látszik, hogy meg tudnák ölni egymást. Nem tudom mi lehet a bajuk egymással... na  de mindegy mert nem az én dolgom. 
Megismertem az új osztályomat és túléltem az első tanítási napot. Délután Fél 2-kor csöngettek ki az utolsó óráról. Kint az iskola előtt megvártam Isabellt és Louist. Megbeszéltük, hogy átjönnek egy kicsit korrepetálni, de hirtelen nekem jött valaki és a könyvei a földre hullottak...



















2014. január 25., szombat

4. rész


Egyszerűen gyönyörű volt a ház! Egy gyönyörű ház gyönyörű kerttel.

(ez a ház elölről)
-Hát ez lenne ház! Természetesen a kert az én érdemem! -mondta Rafael miközben körbevezetett a ház udvarán
-Nem gondoltam volna, hogy ilyen gyönyörű! -mondtam mire a hátsókerthez értünk
( a hátsókert egyenesen a tóra nézett ami gyönyörű volt! )

-Na és ezt is én csináltam!-monda elégedetten
-Nem gondolod, hogy egy kicsit öntelt vagy? -kérdeztem mosolyogva és a házat megkerülve elindultam az ajtó felé
-Hát lehet-mosolyodott el és bekísért
Mikor beléptem megláttam a nappalit és a nappaliban anyát és Pault 
-Szia kicsim már nagyon vártunk!-mondta anyu mosolyogva
-Sziasztok!-mondtam kissé félénken
-Bonjour! Vagyis szia! -mondta franciásan Paul
-Gyere megmutatom a szobád!- indult meg anya miközben én csak követtem a bőröndömmel.
-És Claire? Ő hol van?-kérdeztem
-Ő nyári táborban van-mondta és benyitott egy szobába.
-Ez az én szobám? Ez eszméletlenül nagy és nagyon szép!-mondtam meglepetten
-Igen a tied! Örülök hogy tetszik! Most megyek és hagylak nyugodtan berendezkedni! -mondta és kiment
A szobám eszméletlenül gyönyörű volt.
(a szobám külön fürdőszobával)
Bepakoltam a ruháimat a szekrénybe és kidíszítettem az otthoni apróságaimmal a szobát. Berendezkedtem de utána nem tudtam mit csináljak. Leültem a gépem elé és gondoltam ha mást nem tudok csinálni akkor majd gépezek...anya egyszer csak bejött.
-Szia! Csak azt szeretném mondani, hogy közeledik a nyár vége és akkor neked suliba kell majd járnod de nem tudsz franciául! Ezért arra gondoltam, hogy hívok egy nyelvtanárt akivel iskolakezdésig tanulhatnál nyelvet!-mondta mosolyogva
-Hát tudod én ebbe bele sem gondoltam!-néztem rá kicsit ijedten
-Tudom de sajnos muszáj lesz! Holnapra hívom a nyelvtanárt rendben?
-Persze! Muszáj lesz...-mondtam unottan mire ő egy mosollyal kiment az ajtón
Későre járt de én még kicsit sem voltam fáradt...Ezért úgy gondoltam bekapcsolom a Tv-t de mire bekapcsoltam rádöbbentem, hogy franciául mennek a műsorok ezért nem fogom érteni. Ötlet nélkül lefeküdtem aludni. Másnap korán keltem. Olyan hajnali 5 óra lehetett. Lezuhanyoztam, felöltöztem,
(ezt vettem fel mivel egy kicsit nyirkos volt az idő kora reggel)

Lementem csendben a konyhába, hogy csináljak magamnak egy pohár turmixot. Kinyitottam a hűtőt és olyan kajákat láttam amilyeneket még soha! De szerencsére sok gyümölcs volt az alsó polcokon. Kivettem egy tál epret, citromot, banánt  és egy fél dinnyét. Kivittem a futócipőmet (amit még régebben kaptam hátha majd használom) hogy majd a nyirkos füvön fölveszem a papucs helyett de nagy meglepetésemre a fű egyáltalán nem volt vizes. Elkészítettem az epres-citromos-banános  turmixot és összevágtam a dinnyét majd kiültem a hátsó kerti kis asztalhoz.

Megettem a gyümölcsben gazdag reggeleimet és föl mentem a szobámba fogat mosni.Anya bejött a szobámba, hogy szóljon itt van a nyelvtanár.Lementem a tanárhoz a nappaliba ahol elkezdtünk tanulni...Így ment ez a nyár végéig.Közben Claire is haza jött így az egész család együtt volt az utolsó nyári napon. Anyával elmentünk megvenni a könyveket a suliba. Mivel az alapokat megtanultam Franciából nem aggódtam a nyelv miatt. De az osztály miatt annál inkább. Lefeküdtem aludni, de inkább csak forgolódtam, hogy milyen lesz a holnap...















3. rész

Kétségbe estem, hogy mi lesz ha nem találom meg. Egyszer csak megláttam ahogy egy magas fiú az alacsony fejek felett fürkészett, méghozzá  bézs zakó volt rajta. Egyből tudtam, hogy ő az. Gyorsan elköszöntem aputól és megindultam a fiú felé. Átvergődtem magamat a nehéz bőröndömmel a sok emberen és megálltam előtte.
-Rafael ugye? -mondtam mosolyogva
-Oui! -mondta ő is mosolyogva és elindult a repülő felé
-Várj!-mondtam hangosan mire ő hirtelen megállt és rám nézett
- Mi a baj? -kérdezte mosolyogva miközben látta, hogy alig tudom már húzni a bőröndjeimet
-Tudom hogy nem ezért jöttél de segítenél?
-Oui! Látom nem bírod- mosolygott és elvette tőlem a bőröndöket
Csendben mentünk egymás mellett egészen az ülésekig. Leültünk egymás mellé (én belülre ő kívülre) és elhelyezkedtünk mire ő elkezdett kérdezősködni.
- És hány éves vagy?- kérdezte reménykedő mosollyal az arcán
- 16, három nap múlva leszek 17 -vágtam rá gyorsan
- Miért kell Francia országba menned?
- Tudod ez egy hosszú történet nem szeretnék most erről beszélni-mondtam fáradtan
- Rendben. Akkor...Hagylak aludni-mondta mosolyogva és elfordult
Én még egy darabig bámultam őt aztán elaludtam. Arra keltem, hogy valaki folyamatosan a nevemet mondja.
-Adél! -mondta hangosan
-Igen? Mi történt? Ott vagyunk? -kérdeztem még egy kicsit bágyadtan
-Ja! Nem még nem... Csak a hölgy kérdezi, hogy kérsz e mogyorót? -kérdezte csillogó szemekkel
-Most komolyan ezért keltettél fel? -kérdeztem dühösen
-Hát...Igen -mondta
-Te nem vagy normális! -mondtam mosolyogva és visszaaludtam
Pár óra múlva...
-Adél! Ébredj! Megérkeztünk-mondta Rafael
-Máris megérkeztünk??-kérdeztem döbbenten és eléggé fáradtan...
-Gyere mennünk kell a bőröndökért!
-Megyek már nyugi!-mondtam, és nekiálltam összeszedni a dolgaimat amik nálam voltak
Lesiettünk a repülőről a bőröndökhöz. Kivettem a bőröndjeimet és bele néztem mindbe. Meglepetésemre nem az én dolgaim voltak benne!
-Te jó ég!!!!!-kiabáltam
-Mi az?-kérdezte Rafael
-Ez nem az én bőröndöm! -mondtam aggódó hangon miközben elkezdtem a siető embereket fürkészni
-Ott van!!-kiáltottam és elkezdtem rohanni egy házaspár felé akiknek ugyan olyan bőröndjük volt mint nekem
-Várj!-kiáltott utánam Rafael és a bőrönddel utánam sietett
Mivel nem vagyok egy sport kedvelő eléggé kifáradtam a nagy futásban... Megálltam a házaspár előtt és fulladozó hangon köszöntem nekik.
-Sziasztok! Ne haragudjatok, hogy megállítottalak titeket de... az az én bőröndöm!-mondtam kétségbeesetten mire ők egymásra néztek és elkezdtek nevetni és franciául motyogni majd kikerültek és tovább álltak...
-Hé Adél mi történt??-kérdezte Rafael mire odaért hozzám
-Nem értették amit mondtam! Azt hiszem franciák voltak ezért neked kéne velük beszélned...-mondtam bizakodóan
-Rendben várj meg itt!-nyomta a kezembe a bőröndöket és elfutott
Én csak vártam és vártam... a várakozás csak 10 perc volt de igazából 1 órának tűnt az aggodalomtól. Egyszer csak megláttam Rafaelt a bőröndökkel és a házaspárral.
-Na megvolnánk! -mondta és kicserélte a bőröndöket
-Je suis désolé!-mondta a pár női tagja és kézen ragadta a férfit
-Azt monda, hogy ne haragudj...-fordította Rafael
Elmosolyodtam. Elmentek a saját bőröndjükkel mire én megnyugodtam ,hogy végre az én  bőröndöm van nálam.
-Akkor mehetünk?-kérdezte Rafael
-Igen már minden rendben ez  az enyém!-mondtam boldogan
-Rendben mennyünk
Taxival mentünk 1 órát körülbelül mire megérkeztünk. Kiszálltam és megláttam a házat...

2014. január 5., vasárnap

2. rész

Valami hirtelen kizökkentett a gondolkodásból. Kopogtak.
-Gyere be! -apu belépett az ajtón
-Csak beszélni szeretnék veled.-mondta és leült az ágyam szélére
-Miről?-késő volt ezért meglepett ezzel
-Hát a munkámról lenne szó.Nemrég hívtak telefonon.
-És? Kirúgnak vagy mi? -kérdeztem ijedten 
-Nem,nem erről van szó.hát ...tudod...áthelyeznének.
-Hova? Valahova a...-félbeszakított
-Nem...tudod olyan helyen dolgozom aminek külföldön vannak kisebb cégépületei tehát...
-És megyünk külföldre??? Hova? -kérdeztem izgatottan
-Én megyek mert te nem jöhetsz velem...
-Miért? Hova mész? Miért nem  vihetsz magaddal?-nem értettem miért nem mehetek vele 
-Hát mert ...tudod ... az Északi-sarkra megyek ott van a ...-  félbeszakítottam
-Hogy micsoda?? Miért küldenek oda??
-Tudod mert itt ezen a helyen nincsen rám szükség...ott pedig pont üresedés lenne és mivel ez a munkám máshoz nem értek muszáj lesz! 15 éve vagy velem és anyádat nem láttad. Most itt az idő, hogy őt is megismerd...
-Várj! Tehát Francia országba küldesz ????
-Igen és remélem megérted...-mondta bizakodóan
-Hát nem értem... 
-Ne haragudj így lesz a legjobb! Remélem nem fogsz rám haragudni... Holnapután kedden indulunk.
-Máris? És akkor ott fogok tanulni?
-Igen erről beszéltem anyáddal, hogy lehet magántanárod és a nyáron franciát kell majd tanulnod
-De nem is ismerem őket ! Mármint anyuékat! 
-Tudom... De majd holnap megbeszéljük most aludj mert holnap pakolni fogunk egész nap.
-Rendben. Szeretlek és jó éjt! Hiányozni fogsz! -Mondtam szomorúan és nem tudtam mi lesz ezután mert egy kisebb sokkot kaptam a hirtelen hírtől...
-Nekem is te! -és kiment a szobámból

Este alig tudtam valamit aludni csak azon gondolkodtam, hogy  mik kellenek mit fogok ott csinálni és ,hogy milyen lesz az új iskola és sikerül-e megtanulni az alap franciát? 4 órakor kezdtem el álmosodni egy fél óra múlva sikerült elaludnom. Reggel 11 órakor keltem (nem  csoda) és lebaktattam reggelizni. Apa már a kanapén ült a kávéjával. Én csináltam pár palacsintát és leültem mellé. 10 Percig némán ültünk egymás mellett amikor megtörtem a csöndet.
-Kérsz palacsintát?-kérdeztem
-Ömm ...nem köszönöm. -válaszolt de máshol jártak a gondolatai-Ha megetted akkor menjünk pakolni oké?
-Rendben.
Miután megettem vagy 5 palacsintát nagy nehezen felvonszoltam magam az emeletre.Bementem a szobámba és körülnéztem. Elkezdtem pakolni. Kiszedtem az összes ruhát a gardróbból és az ágyamra dobtam mire eszembe jutott , hogy bőrönd nélkül nem megyek semmire. Kiszaladtam a szobámból le apuhoz.
- Hol vannak a bőröndök?-kérdeztem sietve
-Hát azthiszem a szobában a szekrény alatt és benne-mondta mosolyogva én egy köszönömmel elviharzottam.
Belepakoltam az összes ruhámat,amik meg kicsik voltak már rám, mentek egy zacskóba azzal a szándékkal, hogy a kukában végzik. 1 óra múlva  gyorsan körbenéztem a szobámban. Mindent elpakoltam amit magammal szerettem volna vinni kivéve ami még kelleni fog holnap reggel. Lementem a nappaliba apához. Ő is kész volt és úgy döntöttünk elmegyünk egyet mozizni és az után pedig  egy étterembe. Elmentünk megnézni egy vígjátékot aztán az étteremben leültünk az ablak melletti asztalhoz. Elkezdtünk beszélgetni.
-Lesz egy apró gond a repülővel-mondta 
-Mi? -kérdeztem kicsit furcsállóan 
-Külön géppel megyünk tehát egyedül mész egy gépen, ami a magasban lesz és sokáig lesz a magasban és lehet bármi baj és meghibásodhat valami és...-mondta zaklatottan és egyre gyorsabban mire én félbeszakítottam
-Ne aggódj nagy vagyok és nem lesz semmi baj! -próbáltam megnyugtatni mire ideért a pincér
-Jó estét itt az étlap, mit hozhatok inni?
-Én mentes vizet szeretnék-mondta apa
-Én is! Jó lesz az -mondtam mosolyogva
-Rendben máris hozom -mondta a pincér
Másfél órát ültünk az étteremben aztán hazaindultunk.Olyan fél 7-re haza is értünk. Elmentem tusolni,fogat mosni meg mindent amit kell, aztán bementem a szobámba. Csörgött a telefon én felvettem.
-Szia! Csak azért hívlak, hogy holnap a reptérre érted megy egy férfi-mondta valaki francia akcentussal,egyből tudtam ki az
-És honnan fogom tudni ki az aki értem jött?? -kérdeztem jogosan
-Hát...Nem is tudom...Mondjuk bézs zakó és mályva ing lesz rajta 
-Rendben de miért is jön és ki is ő??
-Azért megy mert egyedül nem jöhetsz! És az egy érdekes történet, hogy ki is ő...
-Na de akkor is ki és hogy hívják?Ja és tud Magyarul?-kérdeztem ismét
-A kertész fog érted menni. Rafael és tud... egy kicsit biztos
-Komolyan a kertészt küldöd értem??? És még nem is biztos,hogy tud magyarul? És mennyi idős?  Csak hogy tudjam milyen férfit keressek azonkívül, hogy röhejesen fog kinézni.
-Ne haragudj csak őt tudom mert nincs más aki elvállalta, hogy ilyen messzire utazzon! És 19 éves most lesz 20-mondta zavartan
-Van egy 19 éves kertészetek?-kérdeztem nevetve
-Igen van! Na de most menj aludni mert korán keltek korán indultok! -mondta ez is  nagyon zavartan
-Rendben jó éjt! -elköszöntem és lefeküdtem
Másnap tényleg korán keltünk. 5 órakor még összepakoltam a maradék cuccomat amiket elől hagytam.Taxival neki is indultunk.
(Ezt vettem fel,mivel úgy gondoltam a repülőn lehet, hogy hűvös lesz,de azért nyár van! )
A reptéren megvettük a 2 jegyet és elindultunk valahova ahol le lehet ülni.
-Hiányozni fogsz! -mondta apa
-Nekem is!-mondtam és elindultunk
Elkezdtem nézelődni, hogy hol lehet az a fiú akit anya küldött értem.Egyszer csak bemondták, hogy mindjárt indul a gépem, de sehol sem találtam a kertészt...

2014. január 3., péntek

1. rész

Mához pont 2 éve beszéltem anyuval utoljára.  Úgy gondoltam, írok neki, vagy felhívom de mivel ez egy kicsit drága lenne innen Magyarországról Franciaországba. Inkább hagytam amikor egyszer csak megcsörrent a telefonom,én fölvettem. Anyu volt az.
-Szia kislányom! -mondta franciás akcentussal és nagy gyerekháttérzajjal amiktől alig értettem valamit
-Szia! Mi ez a nagy zaj? -hallotta a hangomon, hogy tényleg nem tudom mi ez a nagy gyerekhang
-Hát tudod ... Claire... Már 4 és fél éves és...
-Oh értem...Az jó ...Nagyon-a beszélgetés kezdett az unalom felé hajlani...Anya hirtelen megtörte a kínos csendet egy még kínosabb dologgal...
-És, hogy állsz a fiúkkal?-na ez a világon a legcikibb amit egy anya kérdezhet...2 éve nem beszéltünk és ezt kérdezi...
-Hát...ömm...izé...úgy, sehogy. -köpni-nyelni nem tudtam! de nehezen kinyögtem a kínos kérdésre a választ
-Megértelek ha nem akarsz ilyenekről beszélni...-mondta zavartan és remegős hanggal
-Hát igazából nem beszéltünk évek óta és alig tudsz  rólam valamit...és ez így...olyan kínos hogy a kedvenc színemet  sem tudod 
-Igen ne haragudj igazad van! Nem kellett volna ezzel kezdenem...-hallottam a sajnálatot a hangján...
Ekkor Apu megtörte a feszült telefoni levegőt.
-Kislányom!Gyere vacsorázni! -ordibálta olyan mély hangon hogy még anya is meghallotta
-Megyek!-na és sikerült megsüketítenünk anyut
És áttértem az anyámmal folytatott beszélgetésre...
-Ne haragudj de mennem kell...vacsorázunk.
-Rendben! Hallottam és jó étvágyat-szinte hallani lehetett ahogy mosolyog a mondata közben
-Szia! -köszöntem el gyorsan és lesiettem a szobámból a földszintre az ebédlőbe.
Leültem és ránéztem apura aki faggatóan nézett. Tudtam mit szeretne így megkezdtem a beszélgetést
-Anya volt...
-Értem...és? Mit akart?-apa és anya között a viszony  olyan égetően rossz...
-Hát ...csak beszélni.-természetesen nem mondtam neki ,hogy a fiúkról faggatózott mert akkor apa mint valami vallatáson elkezdett volna faggatózni. Ezt egyáltalán nem akartam így hát szóltam neki hogy ne ezzel foglalkozzon hanem a csirkével ami odaég a sütőbe. Gyorsan odakapta a fejét és érezte a füstszagot. Kinyitotta a sütőt és kivette a kokszos még a feketénél is feketébb csirkét. Na én itt elkezdtem kuncogni amire megszólalt:
-Milyen pizzát szeretnél?- Mondta mosolyogva
-Mondjuk húsimádót! Ha már csirke volt a terv...-hangsúlyoztam: Terv!
-Rendben -Nevetett és hívta is a közeli pizzázót ...
Én addig fölmentem a szobámba és elkezdtem TV-zni. Esténként vacsora előtt amíg apu  készíti a kaját (jelen esetben rendeli) én nézni szoktam  a híradód és evés közben elmondom apunak.De egyhangúak szoktak lenni a hírek... "kirabolták,megverték..." ezért csak annyit szoktam mondani ,hogy a szokásos ...
40 Perc múlva megjött a pizza.Leültünk és elmeséltem apunak a szokásos híreket. Amikor megettem elmentem a fürdőszobába letusolni és fogat mosni. Bementem a szobámba

A szobám nem valami nagy... az egész ház is kicsi mert nem vagyunk olyan "gazdagok" . A szobámba összesen csak egy ágy egy íróasztal egy apró ruhás szekrény meg egy szőnyeg egy tv ami az ágyam előtt van és egy nagy ablak ami közvetlenül az íróasztal mellett. Ledőltem az ágyamra és kattogni kezdett az agyam... Azon gondolkodtam, hogy milyen lenne na még együtt lennének a szüleim és hogy vajon fogok-e találkozni anyuval valaha vagy csak 2  évente telefonon... 

2013. december 28., szombat

Magamról

Sziasztok! 
Adél Delon vagyok,16 éves. Magyarországon élek,pontosabban Kőszegen. A szüleim kicsi korom óta nem élnek együtt és nem látták egymást.Én itthon maradtam apuval anyu meg mivel Francia származású kiköltözött oda(az ő vezetéknevét viselem mer úgy volt a terv, hogy közösen megyünk ki Franciaországba de  mire ez megvalósulhatott volna anyu ott hagyta aput és kiköltözött egyedül) Anyának  van egy dúsgazdag férje aki éjjel-nappal csak dolgozik és iszonyú sokat keres.Nem beszélünk sokat anyuval ezért csak ennyit tudok róla.Két hete beszéltünk utoljára amikor azt is megtudtam hogy született egy féltestvérem! Csúcs! Született egy testvérem egy olyan apától akit nem nagyon szeretek (és nem is az apám) Tehát anyukám barátja is franci ezért a "húgom" neve: Claire Congrand (ugyanis  az apja neve Paul Congrand) Na tehát röviden ennyit rólam :)